Pál Utcai Fiúk Könyv Online
- Ecouter
- Store
- Molnár Ferenc: A Pál utcai fiúk - Hangoskönyv (MP3) | bookline
- Molnár Ferenc és A Pál utcai fiúk - Hernádi Blog - Online antikvárium
- Pál utcai fiúk teljes könyv online
Nem akarok én vitatkozni senkivel – csak elszomorodtam. Csak elétek tárom ezt az olvasatot, amely sajnos ismét aktuális. A korban, amelyben élek, ahol eszméink cinikusan és gátlás nélkül használja összekoszolt takarónak az ilyen-olyan-amolyan érdek. S amikor nem egy hangot hallani, miszerint e könyv a mai gyerkőc számára túl távoli, majdnem hogy aktualitását veszítette. Elavult. Nos, ezzel vitatkoznék. Molnár Ferenc a legkönnyedebb darabjaiban is sokrétű világokat alkotott. A Pál utcai fiúk sem kivétel – hallatlanul réteges olvasmány ez. Nemcsak jól elkapott gyerekkor-tükör. Kortükör is. Hallatlanul vicces felfedezni az áthallásokat benne. A vörösingesek és 1919, már maga az einstand, a gyerekmódra leképezett felnőtt szerepek… ahogy a jelenet a maga egyszerűségében megidézi a vörös forradalom napjait. A Gittegylet "egyleti élete" és a korabeli hatalom viszonya a budapesti egyleti élettel - minden központosító hatalom reakciója az autonómiára. A gyerekszereplők viszonyai egymással, ahogyan más életstratégia illusztrációja Kolnai, Barabás, Csele és Leszik – a korabeli polgáriság kis paródiái -, de ide sorolhatnám Áts Feri és a Pásztorok másféle, proli "mozgalmiságát"; miközben az éles írószemmel élővé formált gyerekek kalandjait olvassuk, kapunk egy könnyen emészthető történelmi áttekintést is.
Ecouter
Nemecsek így követ erkölcsi parancsot. Ez nem hazaszeretet – hanem emberség. Amely kódokat keresve a világ megértéséhez egész szívvel szerelmes a hazába, a Grundba (legyen most nagybetűvel); Petőfi és kortársai példáját éli, mert abban találja meg a tisztaságot. Pedig bonyolultabb, keserűbb, kilátástalanabb világban él – s abban élnek pajtásai, a többiek; ha ellentmondásainak kiszolgáltatottan, mint a Gittegylet tagjai, avagy érettebben, azokat jobban átlátva, ahogyan Boka János, a "vezér": mindenképpen életre valóbban, mint a kis közlegény. Molnár szerintem felméri: bármilyen eszmének adod az életed – akár ha hittel – a végén felzabál. Ezért Nemecsek akkor az én hősöm, amikor lehajtott fejjel, Geréb apja előtt állva megtagadja önmagát. Szerintem a maga útján akkor jut el a legmesszebbre. Néhány szót az időszerűségről. A kor gyerekhangja valóban távoli – de erről mélységesen felgyorsult, információt előszeretettel zömítő környezetünk tehet. Molnár idején az apák játékait játszották a fiúk, s a nagyapák történetei maradéktalan élményi kapaszkodókra mászatták az unokákat a mese mászókáján.
Store
Szalutált. Most már hörögve beszélt, és a tekintete valahol a semmiben révedezett. - Jelentem alássan, tábornok úr, földhöz vágtam a vörösinges vezért, kérem az előléptetést! Úgy nézzetek rám, hogy én most már kapitány vagyok! Én harcoltam a hazáért, és én meghaltam a hazáért! Trará! Trará! Fújjad, Kolnay! Így beszél Nemecsek Ernő, az egyszerű hős, aki ha kell képes meghalni is a grundért – a Hazáért. Így beszél Molnár Ferenc, az író, annyi szellemes társasági darab ünnepelt szerzője; éles szemű és rafinált tollú ember, korának sikeres – de máig a helyén ritkán kezelt írója. Kis gyerekhőse szájával – látszólag – így tesz hitet. Valami mellett, ami az életünknél nagyobb, annyival nagyobb, hogy el is kérheti azt. Hallgassuk például Vámos Miklóst: A kérdés mindig az, hogy az ember nemecsek legyen, kis kezdőbetűvel, és haljon meg az igaz ügyért, vagy kövesse el az élet szokásos árulásait, s élhessen tovább, igaz, behúzott vállal és lesunyt tekintettel. Határozottan csak az nyilatkozzék, akit már hozott ilyen döntési helyzetbe az élet.
Gondolatviláguk, magatartásuk különböző. A hiteles lélekábrázolás mellett a könyv erénye a regényesség. A történet magával ragadja olvasóit, a grund már több, mint játszótér, jelkép, ahol a harc az igazságért folyik.
Molnár Ferenc: A Pál utcai fiúk - Hangoskönyv (MP3) | bookline
Az életritmusok közt nem volt sem ekkora nyelvi, sem ekkora életmódi szakadék, mint ma, amikor nagyapámnak a hang rögzítése, s a rádió, apámnak a kép rögzítése és a televízió, nekem mindez azonnalisága, fiamnak a belefürdő gátlástalan részvétel, s unokámnak a "ki tudja mi" lesz a mesét reveláló hatás. Igen, lábjegyzetelni kell a mai ifjaknak Molnár történetét. Rá kell őket venni, hogy kíváncsiak legyenek az egykori gyerekkorra, az egykori korra – s mindarra, amit nekik is hordoz annak megfogalmazása. Rá kell őket venni, hogy a pillanatnyi helyett az egyetemest keressék – de mit is beszélek… lassan arra kell rávenni őket, pusztán arra, hogy olvassanak. Igen, ez a könyv ebből a szempontból feladat, ahol a gyerek irányjelzők hiányában elveszítheti az érdeklődését. S az pedagógus és szülő feladata, hogy feltáruljon előtte ez a kincs, irodalmunk mélységesen sokrétű "ifjúsági regénye". Lehet, hogy csak később kéne a gyerekek kezébe adni. Nem a szereplők kortársainak, hanem pár évre rá. Lehet, hogy az érettség, s a kettős visszanézés az egykori és a saját gyerekkorba megkönnyíthetné a befogadást.
De elfelejteni nem volna szabad ezt a könyvet. Pont egy olyan korban nem, amikor az eszmék szívünket követelő puffogtatói – szerintem – bármelyik oldalon pragmatikus, szavakkal dekázó, hatást leső hideg szívű hazugok. Egy olyan korban, amikor szinte nem szabad lelkesedni – mert tévútra visz. De amikor még inkább meg kellene tartani legnagyobb ajándékunk: az emberséget.
Molnár Ferenc és A Pál utcai fiúk - Hernádi Blog - Online antikvárium
Erről köteteket írtak nálam okosabb emberek – ha érdekel valakit, tessék utána nézni. És persze Nemecsek. A gyerek, aki komolyan veszi a hazaszeretetet: mint egy kis negyvennyolcas honvéd. Minden reakciója tiszta. És időszerűtlen. A maga korában szinte anakronisztikusan az – hiszen folyvást bajba sodorja, hogy erkölcsi parancsokat, hiteket követ. A látszat mindig ellene szól – a látszat íratja a nevét csupa kis betűvel. Nem tudom elhallgatni a gyanút, hogy Molnár számára ő jelenti a leszámolást negyvennyolc szellemi örökségével. Valóban: olyan tisztának kellene lennünk, annyira hinnünk kellene valami nálunk nagyobb dologban, ahogy ő teszi – ahogy ő lakott a meghozott áldozatok természetességében élete hamari végéig. De nézzünk erre (hogy mást ne mondjak) az apja szemével… Az én szememben nem akkor a legnagyobb, amikor megfürdetik, főleg nem akkor, mikor földhöz teremti Áts Ferit. Hanem amikor önmagát megtagadva nem árulja el Gerébet, az árulót az apjának. Amikor ismét inkább magára veszi a gyalázatot, semhogy gyalázatba taszítson valakit – aki egyébként ezt megérdemelné.
Összefoglaló Molnár Ferenc (1878-1953) bravúros technikájú színműveivel (Az ördög, Liliom, A hattyú, Olympia) világhírűvé vált. A századfordulón tűnt fel, realista szemléletű novellákkal. Ezekben a nagyvárosi kisemberek életét mutatta be (Széntolvajok). Később a pesti polgárság irodalmi képviselője lett. Élete utolsó éveit Amerikában töltötte. (Útitárs a száműzetésben című önéletrajzi regényében vall tengerentúli élményeiről. ) Az 1907-ben írt, klasszikussá vált ifjúsági regény - sok idegennyelvi fordítása révén - a világirodalomban is közismert. A 1890-es évek pesti gyermekvilágának lírai krónikája. Szereplői józsefvárosi gyerekek, akiknek két bérház közötti grund jelenti a játékszabadságot. A grund világának igazi törvényei, szokásai, egyesületei, erődítményei, vezérei és közkatonái vannak. A fennmaradásért háborúzni kell és a közkatonának áldozatul kell esnie, hogy ily módon igazi hőssé váljon. Az író a gyermeklélek kitűnő ismerője. Főszereplője Nemecsek és a többiek: Boka és Ács Feri, a két tábor vezére, Geréb, a bűnbánó áruló, a finomkodó Csele, mind bonyolult, alakuló egyéniség.
Pál utcai fiúk teljes könyv online
- Pál utcai fiúk könyv online.fr
- Szoptatás alatt mit lehet enni
- Pál utcai fiúk könyv online pharmacy
- Vákumos egr szelep kiiktatása - Autószakértő Magyarországon
- Skandináv lottó: gigantikus nyeremény! Gazdára talált 353 millió forint? Itt vannak a nyerőszámok
Érzékeny fülű író így aposztrofálja az érzékeny tollú elődöt. Nem vitatkozni akarok vele. De Molnár Ferenc nemcsak így beszél. Könyve utolsó mondatait is érdemes a kis kapitány lázas lelkesedése mellé tenni: Bokával fordult egyet a világ. Most már előtörtek a szeméből a könnyek. Sietett, aztán rohanvást futott a kapu felé. Menekült innen, erről a hűtlen darab földről, amelyet ők annyi szenvedéssel, annyi hősiességgel védtek meg, s amely most hűtlenül elhagyja őket, hogy egy nagy bérkaszárnyát vegyen a hátára örök időkre. A kapuból még visszanézett egyszer. Mint aki a hazáját hagyja el örökre. És abban a nagy fájdalomban, mely erre a gondolatra a szívét összeszorította, csak egy csöppecske, csak egy nagyon kicsi vigasztalás vegyült. Ha már szegény Nemecsek nem érte meg azt, hogy a gittegylet bocsánatkérő küldöttségét fogadhassa, legalább nem érte meg azt sem, hogy elveszik tőle a hazáját, amiért meghalt. És másnap, mikor az egész osztály néma, ünnepies csöndben ült a helyén, és Rácz tanár úr komoly léptekkel, lassan, ünnepélyesen ment föl a katedrára, hogy onnan a nagy csöndben halk szóval emlékezzék meg Nemecsek Ernőről, és felszólítsa az egész osztályt, hogy holnap délután három órakor valamennyien fekete vagy legalábbis sötét ruhában gyülekezzenek a Rákos utcában, Boka János komolyan nézett maga elé a padra, és most először kezdett derengeni egyszerű gyereklelkében a sejtés arról, hogy tulajdonképpen mi is az élet, amelynek mindnyájan küzdő, hol bánatos, hol vidám szolgái vagyunk.
Olvasom a neten A Pál utcai fiúk ról, hogy a hazaszeretet legszebb ifjúsági regénye. Bajom van ezzel a mondattal. Bár máig ezt fűti bennem is minden gyönyörűen épített hatás, ezt fűti bennem, az egykori olvasóban – elég, ha néhány torokszorító részletet idézek Nemecsek lázas szavaiból: - Pedig - mondta Nemecsek, és felült a párnájára -, pedig én úgy harcoltam értük is, mint a többiekért, hogy nekik is megmaradjon a grund, pedig én tudom, hogy én magamnak nem harcoltam, mert én már többé úgyis soha nem látom a grundot. Elhallgatott. Törte kis fejét ezen a rettenetes gondolaton, hogy nem látja többé a grundot. Gyerek volt. Szívesen itt hagyott volna mindent ezen a földön, csak a grundot, a grundot, az "édes grundot" ne kellett volna itt hagynia… - A grund - kiáltotta - az egy egész birodalom! Ti azt nem tudjátok, mert ti még sohasem harcoltatok a hazáért! … A kis kapitánnyal pedig most már nem lehetett bírni. Erőre kapott, és felállott az ágyban. Hosszú hálóingecskéje a bokájáig ért. Fején kackiásan félre volt csapva a piros-zöld sapka.